Vajon mikor történt meg velünk, hogy a szépség fontosabbá vált, mint az egészség? Hogy hamarabb észrevesszük az első ráncokat, mint a testünk figyelmeztető jelzéseit? Hogy egy újabb szépségápolási kezelésre könnyebben szánunk időt és pénzt, mint arra, hogy valóban foglalkozzunk önmagunkkal? Nem gondolom, hogy a szépséggel való törődés önmagában probléma lenne. Sőt! Jó érzés ápoltnak, vonzónak és magabiztosnak lenni. A külsőnkkel való foglalkozás lehet az önszeretet egyik formája is. De vajon hol van az a pont, ahol ez már nem rólunk, hanem a külvilág elvárásairól szól?
A szépség ma már sokszor nem választás, hanem elvárás.
Lehet, hogy tisztán érzed hogy szükséged lenne egy nagy sétára, vagy egy doboz táplálék kiegészítőre, mégis amikor ott állsz a boltban és választanod kell akkor szemránckérm (a sima szemkörnyék igénye) hamarabb kerül a kosárba.
Tisztázzunk két fogalmat:
Igény: Megfogalmazott, konkréttá vált szükséglet, amely vásárlőerővel alátámasztva jelenti a keresletet.
Szükséglet: Ezek kielégítése a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges.
Miért történik mindez?
Egy olyan világban élünk, ahol szinte minden felületen tökéletes arcokkal, formás testekkel, örök fiatalságot sugárzó emberekkel találkozunk. A közösségi média megszámlálhatatlan lehetőséget kínál arra, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal. És bár tudjuk, hogy a képek sokszor szerkesztettek, a hatásuk mégis valós.
Lassan természetessé válik, hogy mindig van rajtunk valami javítanivaló. Egy ránc, egy kis súlyfelesleg, egy megereszkedett bőr, egy ősz hajszál. Mintha az idő múlása nem az életünk természetes része, hanem egy leküzdendő hiba lenne.
De vajon mit próbálunk valójában megőrizni? A fiatalságunkat vagy azt az érzést, hogy még mindig értékesek és szerethetők vagyunk?
A külsőségek mögött sokszor egészen más szükségletek húzódnak meg. Vágyunk az elfogadásra, az elismerésre, a figyelemre. Szeretnénk megfelelni, vonzónak maradni, és talán attól is tartunk, hogy az idő múlásával veszítünk az értékünkből. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy a testünket inkább alakítandó tárgyként kezeljük, mintsem olyan élő rendszerként, amely folyamatosan kommunikál velünk.
A testünk azonban nem csupán arra való, hogy jól mutasson.
Arra is, hogy érezzünk, mozogjunk, pihenjünk, kapcsolódjunk, örüljünk az életnek. Jelez, ha túlterheljük, ha nem kapja meg azt, amire szüksége van, vagy ha hosszú ideje figyelmen kívül hagyjuk a szükségleteit.
És itt válik igazán fontossá a kérdés: vajon mennyi figyelmet fordítunk arra, hogy jól legyünk, és mennyit arra, hogy jól nézzünk ki?
Lehet tökéletes a sminkünk, miközben hónapok óta rosszul alszunk. Lehetünk elégedettek a tükörképünkkel, miközben állandó fáradtsággal küzdünk. Költhetünk jelentős összegeket a külsőnk megőrzésére, miközben az egészségünk megóvására már nem jut elegendő idő, energia vagy figyelem. Pedig a valódi jóllét nem a tükörben kezdődik.
Talán ideje lenne újra megtanulnunk különbséget tenni aközött, hogy szépek szeretnénk lenni, és aközött, hogy jól szeretnénk lenni.
A kettő természetesen nem zárja ki egymást. Nem kell választanunk a szépség és az egészség között. De érdemes lenne megfordítani a sorrendet: először figyeljünk arra, hogy a testünk és a lelkünk megkapja-e mindazt, amire szüksége van. A szépség pedig legyen ennek egyik természetes kísérője, ne pedig mindenáron elérendő célja.
Hiszen az igazi kérdés talán nem az, hogy hány évesnek látszunk, hanem az, hogy hogyan érezzük magunkat a saját életünkben. És ha ma egyetlen kérdést tehetnél fel magadnak, talán ez lehetne:
Mit teszek ma azért, hogy ne csak szebbnek, hanem valóban jobban is érezzem magam? Hogy az igények vezérelnek vagy a valódi szükségletem akarom kielégíteni?
Mert a testünk nem egy kirakat, amit folyamatosan tökéletesítenünk kell. Hanem az otthonunk, amelyben egész életünkön át élünk.
Tégy magadért az egészséged megőrzéséért, és kérj időpontot!
